Lényege az, hogy a zsírszövetet fellazító (és nem vegyileg oldó!) híg, helyi érzéstelenítő és vérzés elleni hatóanyagot tartalmazó oldattal befecskendezett területről különböző mélységekből pár mm vastagságú csövekkel (kanülökkel) szívjuk le a zsírszövetet úgy, hogy az ereket, idegeket megkíméljük. Mindezt pár mm-es bőrmetszésekből végezzük.

A beavatkozás csak akkor lesz sikeres, ha a terület feletti bőr elég rugalmas ahhoz, hogy a zsírleszívás után kisimuljon és egyenletesen letapadjon. Olyan esetekben, amikor a bőr túlságosan laza, vagy a zsírtöbblet felett lóg (például kötényszerűen a hasfal) a zsírelszívást követően bőrkimetszést kell alkalmazni, vagy más műtéti technikát kell választani, ami viszont nagyobb hegekkel jár. Speciális kompressziós ruházat biztosítja, hogy a bőr letapadjon, ugyanakkor folyadék ne szaporodjon fel, és duzzanat ne alakuljon ki.

A leggyakoribb zsírleszívást igénylő területek: toka, nyak, felkar, "úszóöv", deréktájék, hasi terület, csípők, tomportájék ("bricsesz"), a farpofák alatti hurkák, a combok és térdek belső felszínei, a lábszárak, mellkasfal.

Divatosnak tűnhetnek olyan pár éve megjelent módszerek, mint az ultrahangos módszer, melynek valódi előnyét inkább csak a beavatkozást végző élvezi, mert fizikailag könnyíthet munkáján. A legkorszerűbb berendezéseknek is erős melegítő hatásuk van a szövetekre. Előfordul, hogy a bőrt is megégetik, ezért használatuk az USA-ban is vitatott, pedig komoly, a szöveti hőhatást érzékelő rendszerrel engedélyezett csak használatuk. Hazánkban jelenleg ilyen készülék nem található, a több nagyságrenddel olcsóbb készülékek ilyen védelmi berendezéssel nem rendelkeznek. Használatuk meghosszabbítja a zsírleszívás műtéti idejét, ugyanakkor hatékonyságuk nem bizonyított. A lézeres zsírleszívás pedig a veszélyei miatt sehol nem terjedt el.

A zsírleszívást kellően kivizsgált pácienseinken, labor, EKG, mellkas röntgen és érzéstelenítő-altatóorvosi vizsgálat után végezzük. A mellkasnál lentebbi területek esetén a legkíméletesebb, ha gerincközeli érzéstelenítést, esetleg altatást vagy vénás nyugtatást végzünk. Tévhitek ellenére gyakorlott kézben a gerincközeli érzéstelenítés módszere sokkal kisebb kockázatú és a páciens számára kényelmesebb is, mint az altatás.

Tisztán helyi érzéstelenítésben kéttenyérnyi területnél nagyobb felület zsírleszívása már fájdalmas lehet. Emiatt nagyobb terület esetén több alkalommal kell végezni a leszívást, így viszont gyakran nem lehet elérni, hogy a kezelt területek szimmetrikusak legyenek.

A gerincközeli érzéstelenítésnél nem a gerincvelőbe szúrnak, a páciens gyakran még a háta bőrét érzéstelenítő injekció szúrására sem emlékezik a kábító hatású fájdalomcsillapító adása után, a műtét alatt pedig - bár nincs altató géppel összekapcsolva - a vénásan adott gyógyszerek hatására szendereg. Mivel a beavatkozás vége után annak az érzéstelenítő hatása csak órák alatt múlik el, bőven van ideje hatnia a fájdalomcsillapítónak, nem úgy, mint egy altatás után.

A fenti vezetéses érzéstelenítés mellett is a legkorszerűbb a területek felduzzasztása, speciális technikával, mely az oldat összetételében, mennyiségében, a beadás egészen különleges módjában (igen vékony, tompa kanülök, nagy nyomás, egyenletes elosztás, stb.) különbözik az átlagostól. Ezt nevezzük "tumescens" technikának. A metszéseket mindig gondosan megtervezett, rejtett helyeken ejtik, a beavatkozás előtt álló helyzetben részletesen berajzolt leszívandó területektől távolabb.

Minél vékonyabb leszívó csövekkel (kanülökkel) végzik a beavatkozást, annál munkaigényesebb, de egyenletesebb eredményt ad. Minden területen jó eredményt lehet elérni a speciális felületi zsírleszívástól, mely igényesebb munkát tesz lehetővé. Olyan esetekben, amikor besüppedések is észlelhetők, mint súlyos fokú narancshéj-bőr tünet eseteiben, vagy igénytelenebb technikával végzett zsírleszívások után, a saját zsír egy részének gondos kezelés után végzett betöltésével kellően ki lehet ezeket a területeket emelni. Finom egyenetlenségek esetén célszerű kézi (fecskendővel végzett) és nem gépi zsírleszívást végezni, mert ezzel érhető el a legsimább felszín.

A beavatkozás után az egész műtéti felszínt speciális csíkokkal ragasztva biztosítjuk a bőr egyenletes letapadását, majd 1 hétig olyan kompressziós ruhát alkalmaznak, melyet ez idő alatt nem szabad levenni (úgy van kiképezve, hogy benne a szeméremtájék legszükségesebb tisztálkodása biztosítható). Így lehet csak megfelelő eredményt elérni. Az első napokban izomlázszerű kellemetlenség előfordulhat, de kifejezett fájdalom nem. A bőr véres beívódása e technika mellett minimális, és 10 napon belül megszűnik, csakúgy, mint a hetekig észlelhető bizsergés-érzés. A kompressziós ruhát a kiindulási állapottól, alkati sajátosságoktól, és pl. a dohányzástól függően 4-8 hétig kell viselni, a fele időtől általában már csak nappal.

Nem kell attól félni, hogy a leszívott területre újra visszarakódik a zsír. A zsírsejtek az újszülöttkortól eltekintve csak hízni vagy fogyni tudnak, de szaporodni nem! Ha tehát a kellő technikával végzett zsírleszívás után a páciens csak eszik-eszik, de nem mozog, és ezért meghízik, akkor is a leszívott területen maradt kevés zsír csak kevéssé fog meghízni, míg az a terület, ahol beavatkozás nem történt, arányaiban sokkal jobban meghízik: a kezelt területen az eredmény tehát a többi testtájékhoz képest tartós. A páciens ebben az esetben azzal fog visszatérni, hogy máshonnan is végezzék el a zsírleszívást.

A cikk további részei olvashatók a Szépség orvosi szemmel című könyvben.